Jókai Mór kevésbé ismert, 1858-ban megjelent regénye egy komáromi történet, mely a nagy földrengés pillanatában kezdődik. Két nagy közösség, a katolikus és a református gyülekezet belső háborúját örökíti meg a katasztrófa árnyékában és a helyzet rendeződését követően, rámutatva arra, hogy a közösség, amely a bajban egymást segíti, hogy töredezik szét, fordul egymás ellen a békés

hétköznapok idején. Az 1763. évi földrengés rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad egy rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de ahogy halványul a katasztrófa emléke, máris le akarja bontatni a templomot, sőt ő maga kezdi a rombolást. Gesztusával fejére vonja a református lelkész, Gutai Thaddeus átkát. Sok-sok évvel később két család gyermekeinek ezzel a teherrel kell megtalálniuk a maguk útját – még az is lehet, hogy egymás felé.